KÉZHEZ SZOKTATÁS
A kézhez szoktatás nem fakultatív feladat, hanem a felelős állattartáshoz hozzá tartozik. Ha nem tudjuk biztonságosan, stressz nélkül megfogni a degunkat, megvizsgálni, gyógykezelni se tudjuk, és ha elszabadul sokkal több veszélynek van kitéve, mint egy hívásra gazdihoz menekülő jószág.
A deguk személyisége azonban nagyon különböző, vannak bújósak, és menekülősek köztük, de a legfüggetlenebb deguval is meg kell alkudni, egy minimális szintet elvárva.
Hogyan fogjuk kézbe a degut?
A deguk farka igen könnyen leszakad, ezért soha ne fogjuk meg annál fogva, és ha el akar menekülni, inkább hagyjuk futni. Ezért deguzás előtt a szobát nem árt számukra biztonságossá tenni. Kutya, macska kizavar, ajtó, ablak bezár… A réseket, amiben el lehet tűnni, folyamatosan eldugaszolva illik tartani… viszont legyen kéznél egy mágikus cső a begyűjtéshez.
A degut a természetben csak a ragadozók ragadják meg felülről, másik degu oldalról közeledik. Tegyünk mi is így! Ha szelíd degunk van, tegyük elé a mozdulatlan kezünket, és várjuk meg, amíg magától belemászik! Persze motiválni szabad. Pl. finomságokkal. És azt se mondta senki, hogy hátulról finoman meglökni se ér! :P
Alapestben a degunk a tenyerünkön áll, ül, hasal, vagy leginkább rohangászik. Ha azonban nyugton kell lennie, pl. hogy megvizsgálhassuk, fektessük a tenyerünket a degu hátára, mutatóujjal támasszuk meg a fejét, és két oldalról fogjuk meg a mellkasát és tartsuk szilárdan, de ne szorítsuk meg túlságosan. Ha nagyon berzenkedik, döntsük hanyatt, és próbáljuk a figyelmét valami extra finomsággal elterelni a kellemetlen helyzetről.
Az újszülöttek kézhez szoktatása a szülők szelídítésével kezdődik. Szelíd mamától szelídséget tanulnak a gyerekei.
Ha elnyertük a mama bizalmát, akkor az első naptól el kell kérni a piciket. A degu rokonok is látogatják a piciket, és bébiszitterkednek is.
A kezünk legyen mindig tiszta és meleg. Csak annyira erőltessük a dolgot, amennyire a mami nem ellenzi, és ha nagyon fáradtak, hagyjuk őket még pihenni.
Ha első alom, és bizalmatlan a mama, lassan nyújtsunk be pár papírzsepit. Ha elfogadja, a következőt vigyük közelebb… Nem kell feltétlenül kivennünk a kicsiket, elég ha eleinte a kezünket tartjuk az odúban. Ha már másznak a picik, és mami engedélyét is megszereztük, ki is vehetjük őket.
A halk cuppogást már ebben a korban is értik! Igyekezzünk utánozni a faxoló / csicsergő degu szülők hangját!
Amikor mászni kezdenek a picik, tartsuk bent a kezünket, egy idő után a többségük beleül a meleg kezünkbe, és rágcsálja az ujjunkat, vagy összegömbölyödik aludni.
Ha van esetleg az alomban olyan, aki nem jön magától, ne hagyjuk! Toljuk meg hátulról, vagy csak simán kapjuk el.
Figyeljünk rá, hogy minden kisdegu, mindennap legyen kézben. Különös tekintettel a szabotőrre!
A már futkározó, de még szopós kisdegut kajával nem mindig lehet motiválni, de mamival ők is működnek! Adjunk jutalomfalatot a mamának a kézbemászásért, és a picik rohanni fognak utána!
Ha már futnak, dugjuk őket a pulcsink ujjába! A gazdi pulóvere ellenállhatatlan kisdegu játék! Amikor visszarakjuk őket, hagyjuk őket még pár percig a kezünk és a ketrec között fel-le szaladgálni. Így gyakorolják be az ölbefutást!
Ha jól csináltuk, ebben a korban már mind ott toporognak az ajtóban, ha meglátják a gazdit!
Ha vendégeink vannak, kérjük meg őket is a kisdegu simogatásra, mert a picik nem hülyék, a családtagokért rajonganak, idegenektől félnek. És ha jönnek értük az új gazdik, hát lehet, hogy idegennek találják őket!
Újonnan beszerzett kisdegu kézhez szoktatása:
Megesik, hogy a tenyésztőnél még szelíd kisdegu napokig nem áll szóba velem, miután hazavittem, míg a férjem ölében alszik! Szóval eléggé meg tudnak sértődni a „degurablásért”.
Én azt kérem azoktól, akik hozzám jönnek kisdeguért, hogy szánják rá azt az időt, amíg nálam elnyerik a picik bizalmát, és csak utána csomagoljuk be őket. Ez degutól, és gazdi mennyiségtől függően 20-40 perc.
Két kisdegu együtt szívesebben költözik, és bátrabban fedezi fel az új gazdit.
Ha megoldható, a költözés előtti hetekben, új gazdi szagú dolgokat is rakhatunk be az alvóshelyükre, pl. pólót, vagy zsebben tartott papírzsepit. Mivel az orrukban tartják a szívüket, meglepő hatást érhetünk el vele!
Ha már nálunk vannak a rémült, sértődött deguink, egy gazdi szagú termopulcsi ujjából készült függőággyal még mindig nem késő lekenyerezni őket! Persze egy normál függőágy, és 10 zsebben hordott papírzsepi is megteszi!
Elvadult degucikkal először rácson át ismerkedjünk! Vigyázat! A territóriuma határát kemény harapásokkal is védheti!
Etessük finomságokkal a rácson át. Ha a kezünkből nem veszi el, csak tegyük le, és ne mozduljunk, amíg megeszi. Nincs lehetetlen eset, a kíváncsiság előbb utóbb győzni fog!
Közben halkan cuppogjunk, mondogassuk a nevét, vagy hívogassuk. (Hívóhangnak használhatunk tárgyakat is, pl. zacskócsörgetést, vagy halk klikkert, de a cuppogás mindig kéznél van…) A halk magas hangokat találják barátságosnak.
A szelídítéshez használt csemegékből ne kapjon az etetőtálba, viszont mindennap foglalkozzunk velük, ha lehet többször is. A siker nagyban függ a ráfordított időtől!
Ha hívásunkra már lelkesen a rácshoz futnak, nyissuk ki a ketrec ajtót, tegyük a tenyerünkbe a csemegét, és ne mozduljunk. Ha nagyon pánikolnak, eleinte letehetjük a falatot a mozdulatlan kezünk mellé. Hagyjuk őket a kezünkre mászni, és a finomsággal elszaladni. Ne ragadjuk meg őket, mert ilyet csak a ragadozók tesznek a degukkal, gyorsan elveszítenék a bizalmukat.
Ha már a tenyerünkben ülve eszeget, a tenyerünket ne tegyük be a ketrecbe, csak az ajtó előtt tartsuk, és hagyjuk őket a ketrec és a kezünk között fel-le futkározni.
Ha már a tenyerünkben van, dugjuk be a pulcsink alá. Ez önmagában is jutalom, ilyenkor nem kell kaja!
Ahogy az is komoly jutalom, ha tenyérből engedjük ki őket futkározni.
Ha futkározás közben le tudunk közéjük ülni, etetgessük őket a rácsnál megszokott módon, de soha ne kapjuk el őket ilyenkor, had fussanak el a finomsággal, úgyis jönnek vissza!
Természetesen, csak azután járhatunk sikerrel, ha már teljesen felderítették a futató helyet.
A futtatás végén biztosítsuk, hogy vissza tudjanak mászni a helyükre, és tegyünk kaját a tányérjukba. Ha éhesen engedtük ki őket, gyorsan visszatalálnak…
Másik módszer, hogy letesszünk nekik egy 10 centi átmérőjű MÁGIKUS PAPÍR vagy TEXTIL CSÖVET. A cső mágikus dolog. Muszáj belemászni, és a vége gyakran a ketrecben végződik… (Bár időnként a ketrecből indul, és a pulcsim alatt végződik…)
Ha mégis behívás után zárjuk vissza a degut, kapjon extra méretű dicséretet, és jutalmat.
Ha már nagyon szívesen másznak ölbe, és a pulcsi alatt is biztonságban érzik magukat, próbálkozzunk széken ülve, vagy féltérdre ereszkedve, és nagyon cuppogjunk az elsőnek érkezőnek! Ebben a fázisban már a gazdi figyelme, a dicséret, (és a féltékenység) is igen erős motiváció!
